A 2026 -os évre
Kívülről csak úgy nézel ki, mint egy tornász, aki a szőnyegen ül… elmélázva mint más kislány… mint egy átlagos kislány…
De én mint az edződ, sokkal többet látok!
Számtalan órányi edzést látok…, könnyeket, fájdalmas pillanatokat, nagy visszatéréseket…
mindezt egy körülbelül 1.5 percnyi gyakorlatért…
Látom azokat a napokat, amikor még nem hittél magadban…
Mikor először tudtál egy elemet megcsinálni.
Mikor csillogó szemmel néztél rám és kiabáltad: „Moncsi nézd! Nekem sikerült!”
Végtelenül boldoggá tettél akkor! Pedig nem is tudtad
.
Látom mikor sírsz a kocsiban, mert nem sikerült úgy ahogy vártad és azt hiszed csalódtam benned… pedig soha nem okoztál csalódást!
Látom azokat a pillanatokat, amikor ki akartál szállni…
És amikor úgy döntöttél, hogy újra felállsz és újra megpróbálod.
Látom mikor elfáradsz… de nem adod fel. Látom mikor egy új tornaszer kihívást jelent számodra mégis szembeszállsz a félelemmel.
Minden nap látom a harcodat magaddal, az idővel, a gyakorlatoddal… amit mindig megnyersz és észre sem veszed!
Remélem eljön a nap, mikor az én szememen keresztül látod magad
És úgy szereted magad, ahogy én szeretlek! Elismered a sportba fektetett időd, munkád, energiád. Elismered a legapróbb sikereid is, a fejlődésed. S azt az utat amin együtt megyünk végig!
Nem számít, hogy hány pontot kaptál és mennyi érem lóg a faladon…
A legfontosabb az, hogy milyen csodálatos vagy, milyen fontos része a csapatunknak, milyen kitartó és bátor! Mert én pont úgy szeretlek amilyen vagy!
Moncsi
Legutóbbi hozzászólások